Első levél haza
A mai nappal ismét belecsobbanunk az erdei iskolás élmények medencéjébe. Amikor ezt olvassátok mi már szépen berendezkedve, álmos és szelíd szemekkel pislogunk gyönyörű vajtai kastélyszállónkban.
Reggel egyenesen a Sobri Jóska Élményparkba gurultunk. A 7 db buszunk olyan légörvényt varázsolt maga után, hogy a keletkező vákuumban a térség összes esőfelhőjét elnyelte, mi pedig megúsztuk szárazon. A kalandparkban több száz játékkal betyárkodhattunk több tucat állomáson. Népszerű volt a szafari körhinta, a hullámvasút, a kalózhinta, a rodeo bika és a vízi dodgem. Vajtára érve egyből elvarázsolt bennünket a kastély szelleme. Hatalmas, ódon termek visszhangoztak a “suttogásunktól”, száz éves parketta muzsikált a tánclépéseink alatt, hűvös rézkilincs nyikorgott ránk, ha nem használtuk elég úriasan az evőeszközöket. A vacsora után megtartottuk a szokásos avatásunkat azoknak a gyerekeknek és tanároknak, akiknek ez az első erdei iskolája. Micsoda pompás alkalom volt! Estére eleredt az eső, de a csokikrémes pótvacsi szerencsére újra édessé tette az esténket. Egyik hetedikesünk ékes mondásával élve: “A májusi eső aranyat ér, de most már június van! Úgyhogy hajrá június!” Jó éjszakát, holnap találkozunk.
