Újalma.hu

Ma reggel nem a kakukkos óra keltett minket a kastélyban… hanem Laci bácsi, aki egy igazi showman módjára kitáncoltatott bennünket az ágyból! A vajtai kastély parkja ma reggel átváltozott egy szabadtéri táncparketté. Ahogy felcsendült a zene, úgy éreztük magunkat, mintha csak erre az alkalomra írta volna az ABBA a Dancing Queen című számot!

Később a gyerekek egy különleges kiállításon vehettek részt. Régi korok gyerekkori játékait és tanszereit tekinthettük meg. Beleolvashattunk egy 45 éves olvasókönyvbe, Orsi néni bizonyítványába, Mészi néni emlékkönyvébe, évtizedekkel ezelőtt kijavított dolgozatokba. Felpróbálhattunk régi, kék iskolaköpenyt és fél évszázados görkorcsolyát. A legemlékezetesebb azonban a régi játékos asztal volt, ahol a következő tárgyakat csodálhattuk meg: mini asztali lengőtekét az 1910-es évekből, minden ízében fából készült teniszütőt, sok kilométert megtett régi, műanyagillatú kisautókat. Bárcsak tovább tarthatott volna ez a múltbeli utazás!

A délelőtt következő programja Szövegjártó Áron rendhagyó magyarórája volt, aki a Madách Szívházból érkezett hozzánk. A művész úrral rímeket faragtunk, verseket elevenítettünk fel, és nyelvtörőket mondogattunk. Igazi „szöveggyártókká” változtunk.

Ma sem volt hiány kreativitásból: retró magnók és floppy lemezek kaptak új életet – méghozzá kulcstartóként! Akrilfestékkel varázsoltuk újjá a régi adathordozókat. Köszönjük a mágneslemezek felajánlóinak!

A kastély büféjénél hosszú, mosolygós gyereksor kígyózott egész nap a nyitvatartási időben. Nem merjük megszámolni, hogy hány fagyi fogyott el összesen.

A bátorságpróbát megelőzően a hangulatot a RitMusa zenekar hangolta fel – méghozzá élő zenével! A vajtai domboldalon szó szerint dübörgött a hangulat: a dobok, gitárok és a jókedv egyszerre pörögtek fel. Az iskola apraja-nagyja tapsolt, táncolt, vonatozott.

Ha leszáll az est, kezdődik a teszt! Kezdetét vette a hét legjobban várt programja. Amikor a nap lebukott a vajtai fák mögé, a nyolcadikosok titkos akcióba kezdtek – bátorságpróba néven! Ők már rutinos éjjeli hősök, ezért úgy gondolták, ideje próbára tenni a fiatalabbakat is. A kisebbek egy különleges ösvényre léptek, ami tele volt kanyarokkal, suttogó bokrokkal, árnyékokkal… meg néhány nagyon lelkes nyolcadikossal. Szerencsére a kisebb hősök világító karkötőt kaptak (mint valami bátorságjelvényt), és egy könnyített pályát, ahol ugyanúgy meg kellett küzdeniük saját határaikkal.

Gyorsan az ágyba zuhantunk a fáradtságtól, de a gondolat, hogy holnap újra együtt lesz a család, álomba ringatott.