Negyedik levél- Balatonlelle
Sziasztok Drága Otthoniak!
Mindjárt megyünk, ne sírjatok most már, ha eddig kibírtátok! Főzzetek finom vacsit mire hazaérünk, jó: pizza, palacsinta, puszik.
Jó volt a mai nap, csak kicsit sűrű. Kelepceszoba, vizibiciklizés-vizicsúszdázás, ájszengó, na meg az ijesztgetés a bátorságpróbán, na az, igazán jól sikerült.
Volt óriási máglya méretű tábortűz, sírva-sikítozó és vinnyogva-visítva-nevető kisgyerekek és jó pár elégedett nyolcadikos, akik feltették a koronát itteni éveikre ezzel a programmal. A három bátor tanárnál (Péter-Dóra-Zsófi) senki se futott gyorsabban a pályán, de ők még hosszan vették gyorsabban a levegőt…
Aztán persze letettek minket aludni, és csak a „nagyok” az „Öregek” maradhattak lent a tanárokkal, a búcsúestére. Erről nem tudok beszámolni, csak ha én is átélem majd, mindenesetre a felhallatszódó kacajokból azt sejtem, rendben mentek a dolgok.
Holnap már nem írunk, majd szóban mindent.
Csokibarnán és hullafáradtan érkezünk, limonádé legyen behűtve, ágy megvetve, mert ide nem aludni jöttünk.
Puszilunk,
Mi
